Rozmaringos kacsacsomb

Legtöbbször ezek a fűszereket használom a kacsához, annyira ízlik hozzá a rozmaring, hogy inkább nem kísérletezek.. Természetesen a friss fűszernövény a legjobb hozzá, de mivel még van valamennyi a Bosznia-Hercegovinából hozott szárított növényből, legtöbbször azt használom, mert nagyon erőteljes íze van, hiába, nem a bolti cserépből, hanem egy igazi mediterrán kertből való.. :) először próbáltam kicsit alacsonyabb hőfokon párolni a húst és azért is írom le a receptet, mert sose lett még ilyen finom puha. Persze ha kacsáról van szó, nem tudok mást tenni csak rajongani.. :)

Hozzávalók:

kacsacomb

frissen őrölt só és bors

rozmaring

A kacsacombokat beirdalom és fűszerezem, majd kb 1 órára a hűtőbe teszem, hogy a fűszerek jól átjárják. Sütés előtt forró serpenyőben kérget pirítok a húsokra, majd 175°C-ra előmelegített sütőben a serpenyőben kisült zsírban, alufóliával lefedve 1 óra 20 percet sütöm. Ezután fedő nélkül, sűrűn forgatva és a zsírjával locsolgatva még kb 20-25 perc alatt pirosra sütöm. Krumplipürével és párolt káposztával az igazi.

Játék - ismerjük meg egymást újra..

Ágitól kaptam egy "testhezálló" feladatot, egy régi/új bloggerjáték kapcsán áruljak el magamról 7 dolgot. Bevallom ez elég nehéz feladat, mert - mivel még mindig nem tudok fényképezni - próbálom őrizni az inkognitómat.. :)

Egy kicsit a játékról, mielőtt belefogok: a játék - amit eredetileg Szera indított el - lényege, hogy elárulok magamról 7 dolgot (amit eddig nem tudtatok, hihi), majd erre buzdítok 7 másik bloggert, akikre kíváncsi vagyok. Persze nem csak 7 emberre vagyok kíváncsi! :)
Mire elért hozzám a játék, már elolvastam jópár 7 dolgot az általam olvasott bloggerekről és egyrészt nagyon jól szórakoztam, másrészt azért is érdekes ez számomra, mert így ismeretlenül a bejegyzések alapján gyakran elképzelem, hogy az adott blogger milyen ember is valójában.
Ezért is szeretem jobban a kicsit személyesebb blogokat, ahol a recept mellett leírt apró történet adja sokszor az ihletet, hogy elkészítsem az adott receptet. Néha egy-egy történet kapcsán úgy érezheti az ember, mintha ezer éve ismerné a másikat.. vagy éppen akkor, ott állna mellette a konyhában..
Sokszor, ha nincs mellé sztorim (vagy az éhség győz a fotó felett), nem is írom meg a receptet, én úgy szoktam mondani akkor van recept, ha "ihletet kaptam". És persze akkor, amikor valami nagyon jól sikerült és nem akarom elfelejteni.. nem azért írok blogot, hogy minél többen olvassák, hanem mert jólesik.. persze azért nagyon jó minden visszajelzés.. ez akár lehetett volna az egyik dolog is, amit elárulok magamról.. :)

Na jó, nem kerülöm tovább azt a forró kását, elkezdem:
1) Optimista ember vagyok, minden rosszban próbálom azt nézni, mi a tanulság belőle. Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem keseredek el dolgokon, de így talán egy kicsivel könnyebb.. nekem..
2) Nehezen viselem az emberek panaszkodását, mert azt gondolom, hogy minden csak hozzáállás kérdése. A nagymamám úgy szokta mondani "olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen".. én is ezt vallom, hát félre a panasszal, dühöngjük ki magunkat, aztán irány előre!
3) Hiszek abban, hogy azt kapod, amit te is adsz és ez sosem anyagi kérdés, ha alapvetően kedves vagyok és segítőkész, akkor néhány kivétellel ugyanezt fogom visszakapni, de talán nem is az a lényeg, hanem hogy én ettől jól érezzem magamat. Egy együttérző jó szó, a másik meghallgatása nem kerül semmibe. Persze ez néha fárasztó, de hát ez van..
4) Ide tartozik még, de külön pontba írom a mottót, amit majd' 10 évvel ezelőtt egy őrült nyáron sátorban őrültködés közben fogalmaztunk meg és amit igyekszem a mai napig be is tartani: minden nap kell egy jócselekedet és minden nap kell valamit tanulni. Ez akkor tudatosul benned, ha ki is mondod: ma ezt tanultam.. ez a mai jócselekedetem..
5) Szeretem a hegyeket és az extrém sportokat, nem félek drótkötélen átcsúszni egy szakadék fölött, vagy sportcipőben megmászni egy hegyet biztosíték nélkül (persze azóta már vettem egy jó túrabakancsot..)
6) Igyekszem környezet tudatosan élni, egyre több természetes dolgot beiktatni a háztartásba, nem szedek gyógyszereket és amikor csak lehet termelői illetve magyar termékeket veszek. Alapanyagok, gyógyteák, magok, lisztek, olajok és a többi terén megrögzött gyűjtögető vagyok. A város három különböző pontján is "bérmélyhűtőt" tartok, mert minden a konyhámba kerülő hús háztájról, ismerősöktől érkezik, vagyis amikor érkezik, beraktározok. Minden van: csirke, malac, nyúl, pulyka, hal és természetesen a nagy kedvenc, a kacsa.
7) Végül, a mostani életem központi kérdése/feladata, hogy végre kevésbé pörögjek, kerüljem a stresszt, hiszen kisbabát várok, akit majd szeretnék a fentiek szellemében felnevelni, de nincsenek kétségeim.. majd meglátjuk hogy sikerül, csak annyit ígérhetek, hogy igyekezni fogok! :)

+1 mert nagyon belejöttem) Iszonyatosan makacs vagyok.. amit egyszer a fejembe veszek.. a párom ugyanez.. majd csak valahogy megküzdünk a gyerekkel.. :)

És akkor jöjjenek azok (névsorban), akikről még nem olvastam, de szeretnék:
Andi -http://tunderrozsa.blog.hu/
Bia - http://otthonisutes-fozes.blogspot.hu/
Borsó - http://recipesbyborso.blogspot.hu/
Deni - http://ugyes-kezek.blogspot.hu/
Györgyi - http://csokoladekreativan.blogspot.hu/
Kati - http://makacskakonyhaja.blogspot.hu/
Lujza - http://timikekonyhaja.blogspot.hu/

Mire szépen megírtam ezt a bejegyzést, hatszázszor végigolvastam, hogy vállalható-e, még egy felkérés érkezett Borsótól, nahát-nahát.. köszönöm szépen! :)

Csokis-meggyes-mogyorós keksz

Íme a legújabb keksz-variációm, a szokásosnak mondható "alaprecept" most éppen mogyoróval, csokival és aszalt meggyel, kakaós változatban, a cukrokat tekintve félig-meddig diétásan. Sajnos már nincs belőle, viszont nemsokára jön az újabb hétvége.. nekem pedig megint terveim vannak.. :)

Hozzávalók:

(1 csésze = 2,5 dl)

10 dkg vaj

1/4 csésze barnacukor

1/2 csésze nyírfacukor

1 evőkanál házi vaníliáscukor

1 tojás

csipet só

1 teáskanál szódabikarbóna

1 csésze liszt

1 púpozott evőkanál  kakaópor

1/2 csésze apróra vágott aszalt meggy

1/2 csésze apróra vágott törökmogyoró

1/2 csésze apróra vágott étcsokoládé (60%)

A mogyorót serpenyőben megpirítom és még forrón konyharuhával és kézzel (vigyázat: nagyon forró!) ledörzsölöm a héját. Amikor kihűlt késsel durvára vágom a csokival és az aszalt meggyel együtt. Ezzel minden előkészület megvan, jöhet egy nagyobb keverőtál és egy fakanál. Ezt a tésztát kizárólag fakanállal szabad kikeverni, gépi keverés esetén a sütéskor szétfolyik a tepsiben.
A hozzávalókat sorban keverem össze, először a puha (nem olvasztott) vajat a cukrokkal, majd a tojással, ezután jöhetnek bele a lisztek/porok, végül a "töltelék". Én kisméretű fagyikanállal halmozom egymástól jó messzire a tepsiben, de két kiskanál is tökéletesen megteszi. Elég puha a tészta, ezért a kézi golyóformázás nem működik. Kicsivel több lisztet is felvesz, ilyenkor "kekszesebb" a dolog, vagyis ropogósabb kekszeket kapunk. Kinek mi ízlik, ez most egy puhább keksz lett.. ropogós töltelékkel!

Padlizsánkrém

Na, ez is még valamikor szeptemberben volt.. barátnőm meglepett egy jó nagy adag igazi parázson füstölt lehéjazott padlizsánnal.. így nem volt más dolgom, mint ízesíteni és pürésíteni. Nagyon jól esett, hogy gondolt rám és tudom, hogy így könnyű.. a lényeg és amit mindenképpen el akartam mondani, hogy most jöttem rá, hogy igazán finom füstös ízű padlizsánkrémet csak így, ezzel a módszerrel héjazott padlizsánból szeretnék mostantól készíteni. Nem mértem le, de jó nagy adag padlizsánom volt, és mivel a saját ízét szerettem volna érezni, ezért csak kevésbé fűszereztem. Ez amúgy is ízlés dolga, kóstolgatni kell, valaki sok fokhagymával szereti, én most egy enyhébb ízvilágra vágytam.

Hozzávalók:

padlizsán

hagyma

fokhagyma

olívaolaj

majonéz

mustár

só, bors

A hozzávalókat botmixerrel összepürésítettem, mivel csak én ettem 1 hétig kitartott. A képen látható ropogós mártogatós rudakat Zsuval készítettük, ez egy "élő" kréker, nagyon finom volt, ennek is ideírom a receptjét, hátha valakit érdekel.

"Élő" kréker: nyers céklát, répát, fokhagymát, fűszereket (só, bors, friss fűszernövények) vízbe áztatott őrölt lenmaggal (mivel ez egy nyálkás massza, így összetartja a keveréket) kevertünk össze, kóstolgattuk, hogy jó fűszeres legyen, majd a sütőpapírral kibélelt aszalótálcán 42 C°-on megaszaltuk. A hőfok miatt nevezzük "élő" ételnek, arról, hogy ez mitől egészséges, írtam már az idén készített aszalt paradicsom receptnél. Azóta nem készítettünk krékert, de most kedvet kaptam! :)

Kukoricás kenyér

Karácsonyra kaptam öcsikééktől egy kenyérsütő gépekhez való könyvet, ezzel a recepttel kezdem a tesztelést. Nagyon szeretjük a házi kenyereket, január óta újból nekiálltam a sütésnek, bár azóta még csak a jól bevált "isteni kenyér" készült, mert megunhatatlan és főleg mert diétás, akár 1 hétig is eláll és közben olyan friss, mintha aznap sütöttem volna. Kenyeret sütni amúgy nagyon jó, teljesen más az állaga, mint a bolti kenyereknek, kenyérsütő géppel pedig nagyon egyszerű. Egyetlen dologra kell csak odafigyelni, hogy 3-4 óra, amíg elkészül, plusz várni kell amíg kihűl, vagyis figyelni kell mikor van fogyóban és időben be kell készíteni a következőt. Nna, ezt gyakorlom mostanában! :)
Mivel a házi kenyerek sűrűbbek, laktatóbbak a bolti felfújt változatoknál, nem is lehet belőle annyit enni, nekem elég 1 nagyobb szelet reggelire, pedig ketten vagyok.. így - legalábbis nálunk -nem kell minden nap kenyeret sütni.

Hozzávalók:

(75 dkg-s kenyérhez)

2 dl víz

1 dl tej

3 kávéskanál só

1 evőkanál cukor

1 evőkanál olívaolaj

420 g BL 55 finomliszt

80 g kukorica dara

1,5 kávéskanál élesztőpor

A hozzávalókat a felsorolás sorrendjében a kenyérsütő gép edényébe öntöttem és az alapkenyér program segítségével megsütöttem. Finom édeskés kenyér lett belőle, sós vajjal, mozzarella sajttal, paradicsommal tálaltam az első szeleteket.

Tejbegríz

Avagy a világ egyik legegyszerűbb kajája, nem is blogbavaló, de az arányok miatt le kellett jegyeznem. Nálunk a "folyósabb" változat a nyerő a régi menza időket idézve. Én mondjuk nem szerettem anno a tejbegrízt a menzán és most már azt is tudom, hogy miért: mert nem csak tejjel volt készítve, hanem (gondolom) víz volt még benne.. ez most más.. ízlik..
A második próbálkozásom ez, most találtam meg a nekünk való arányokat, legfőbb kritikusom sem tudott (vagy nem mert?) belekötni.. :)

Hozzávalók:

5,5 dl tej

csipet só

2 evőkanál cukor

4 evőkanál búzadara

porcukor + kakaópor

A tejet a sóval és cukorral felforralom, ezután hozzáadom a búzadarát, majd folyamatos kevergetés közben újra felforralom. Ennyi.
Nálunk nincs itthon cukrozott bolti kakaó, ezért a régi hagyományos módon készült kakaót kevertem be. A múltkor fahéjas cukort tettem rá, azzal is nagyon finom volt. Én lapos tányérban szeretem, így hamar langyosra hűl és már lehet is enni.

Kakós méz

Karácsonyra készült ez a nagyon egyszerű, nagyon gyors, mégis utánozhatatlan ízű gasztroajándék Mági ötlete alapján. 5 perc (tényleg) elkészíteni, aki nem kapott, az feltétlenül próbálja ki, a füstölt mandula után ez volt a sláger a családomnál. Az enyém fele annyi kakaóporral is annyira sűrű lett, hogy nem mertem többet beletenni, majd legközelebb még kísérletezek.

Hozzávalók:

400 g méz

50 g cukrozatlan kakaópor

A két hozzávalót kézi habverővel villámgyorsan összekevertem és már mentek is az üvegekbe. Köszönöm a fotósnak a segítséget! ;)

BLOGKÓSTOLÓ 13. - Citromtorta :)

A 13. blogkóstoló sorsolásán Janka kedvenc kisbarátnőmet Denit, vagyis az ügyes-kezek blogot sorsolta nekem. Először jót nevettem, aztán mint minden blogkóstolón, most is végignéztem egyesével a recepteket és rájöttem, hogy maximalista kisbarátnőmmel abszolút egyezik az ízvilágunk, de ő receptválogatáskor sokkal-sokkal hamarabb nekiáll egy-egy bonyolultabbnak tűnő receptnek, mint én, szóval nem lesz könnyű dolgom választani tőle receptet.
Nem sűrűn jut eszembe tortát sütni, de a kiválasztott receptnek előzménye van, ugyanis amikor anno megláttam ezt a receptet Deni blogján egyből megtetszett, de persze nem gondoltam volna, hogy valaha is elkészítem. Aztán tavaly a szülinapomra megsütötte nekem ajándékba és isteni finom volt, pedig nem vagyok egy nagy tortaevő. Ahogy nézegettem a blogot, mindig ide jutottam vissza, így hát gondoltam nincs más hátra, mint előre, citromtortát fogok sütni Deni módra! :)

Hozzávalók a tésztához:

3 tojás

8 evőkanál langyos víz

22 dkg nyírfacukor

3/4 csomag sütőpor

18 dkg liszt 

1 citrom héja

1 narancs héja

A tojásokat szétválasztom, a sárgákat a vízzel és a cukorral habosra keverem, belekeverem a többi hozzávalót, a legvégén pedig a habbá vert tojásfehérjét. Kivajazott-kilisztezett formába öntöm és 180 °C-os sütőben tűpróbáig sütöm.

Hozzávalók a krémhez:

2,25 dl tej

4 evőkanál liszt

1 citrom leve

1 narancs leve

25 dkg margarin

5 evőkanál porcukor

A tejből és a lisztből sűrű pépet főzök, belekeverem a a citrusok levét és folpack fóliát nyomkodok a tetejére, így nem kell kevergetni, miközben hűl és nem bőrösödik meg a teteje (ezt is Denitől tanultam!). A margarint habosra keverem a porcukorral, végül a kihűlt főzött krémet apránként belekeverem. Az elkészült krémet éjszakára hidegre teszem.

Hozzávalók a díszítéshez:

2 dl cukrászhab

1 citromos joghurt

1 zöldcitrom leve

1 citrom 

1 csomag tortazselé

Összeállítás: a kihűlt tortalapot 3 részre vágom és két részletben rákenem a krémet. A cukrászhabot tálba öntöm és gépi habverővel habbá verem, óvatosan belekeverem a joghurtot és a citrom levét, majd egyenletesen rágyógyítom a torta külsejére. Bevallom, azért játszottam vele kicsit, de nem volt vészes.. Habzsák segítségével tettem fel a cukrászhabot a tetejére, amire kifejezetten büszke vagyok, mert ekkor már kezdett elfogyni a türelmem. Citromszeletekkel díszítettem, végül erre kanalaztam rá óvatosan a tortazselét.

Az esti karácsonyi buliban annyi kaja volt, hogy maradt a tortámból, ezért ma lehetőségem lesz kisbarátnőmmel lemeóztatni az alkotást. Nemsokára ugyanis találkozunk. Remélem meg lesz elégedve velem, én minden esetre büszke vagyok rá, hogy az útmutatásai alapján sikerült elkészíteni ezt a tortát. Köszönöm a receptet! :)

BLOGKÓSTOLÓ 12. - Lazacos quiche

A blogkóstoló következő fordulójában Lujza blogját kaptam, ahol kedvemre válogathattam az édes és sós finomságok közül. Már elsőre megakadt a szemem ezen a lepényen, többször is visszatértem, mert nem tudtam eldönteni mennyire bonyolult elkészíteni, aztán úgy döntöttem, hogy az első megérzés általában beválik és maradtam ennél a klasszikus francia lepénynél, amit ugyan "kis"-nek kellene ejteni, de nekem valahogy csak "kicsi" maradt.. az tetszik benne a legjobban, hogy szinte bármilyen hozzávalóból el lehet készíteni, határ a csillagos ég. Lujzánál is kétféle verzió található, nekem még eszembe jutott többek között a soksajtos-zöldséges változat is, amit még biztosan ki fogok próbálni.  

Hozzávalók a tésztához:

20 dkg finomliszt

10 dkg vaj

csipet só

2-3 evőkanál hideg víz

Hozzávalók a töltelékhez:

2 evőkanál olívaolaj

kis darab póréhagyma (5 dkg)

1 paprika

1 kisebb cukkini

só, bors
10 dkg füstölt lazac

180 ml főzőtejszín

2 tojás

1 csomag mini mozzarella

A tészta hozzávalóit pár perc alatt gyors mozdulatokkal összegyúrtam, majd a hűtőbe tettem fél órára (izé.. egy napra, mert hirtelen felindulásból vendégségbe mentünk). Nekem sajnos nincs lepénysütő formám, ezt még pótolnom kell, ezért egy teflon fémserpenyőbe nyújtottam bele a tésztát, kicsit megszurkáltam egy villával és 175°C-os sütőben 15 perc alatt elősütöttem. Közben az olajon megpároltam a vékonyra szeletelt zöldségeket, nem puhára, csak éppen hogy, sóval és frissen őrölt borssal ízesítettem és szétterítettem a tésztán. Erre jöttek a lazacszeletek, majd a tejszínnel összekevert felvert tojások, végül az apró mozzarella golyók. Visszatettem a sütőbe és addig sütöttem, amíg a teteje enyhén megbarnult. 

Igazán ízletes lett az elkészült lepényem, köszönöm a receptet!

Krumpli fűszernövényekkel

Ennyit sikerült megörökítenem a nagy családi szülinapi kajálásból.. Amit nem sikerült és a legjobban sajnálok az életem első sült süllője..  DE ami megnyugtató, hogy van még egy a mélyhűtőben.. ÉS nemsokára sorra kerül..

Ezt a köretet Janika barátomtól tanultam egy vendégség alkalmával, amikor is bacon szalonnába göngyölt szűzérmével ettük.. még mindig itt van az íze a számban. A titok a fehérbor belecsempészésében rejlik. egyrészt.. szerintem..

Hozzávalók:

krumpli

só, bors

olívaolaj

friss fűszernövények

(most: oregánó, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, petrezselyem)

fehérbor

Kivételesen nem írok mennyiségeket, mert ízlés dolga. Én adtam neki mindenből rendesen! :)
A krumplit meghámoztam és nagyobb kockákra vágtam. Frissen őrölt sóval és borssal szórtam meg, meglocsoltam olívaolajjal, beledobáltam a fűszernövényeket és kézzel összeforgattam. Fehérbort öntöttem alá, letakartam alufóliával, majd 200 °C-on kb 45 percig sütöttem. Ekkor levettem a tepsiről a fóliát, kicsit feljebb tekertem a hőfokot és kissé (nagyon - ahogy tetszik) megpirítottam a tetejét. Ekkora a fehérbor már elpárolgott alóla, de kellemes, fűszeres aromáját hátrahagyta. Mivel mostanában csípősbecsípődésem van, legközelebb biztosan kap még egy kis chillipaprikát is.. :)