BLOGKÓSTOLÓ 11. - "Intelligens" krémes :)

A soron következő blogkóstoló háziasszonya Dina elsőnek húzott ki a kalapból, közvetlenül azután pedig Linyah blogját sorsolta ki nekem kóstolásra.. én meg egyből láttam itt nincs mese, süteményt kell készítenem, hiszen megint egy sütis blogot kaptam, ez persze nem panasz. Régóta néztem már ezt a receptet több blogon is, de olyan nehéz volt elhinni, hogy tényleg.. de tényleg!! :) pedig a margarint vajra cseréltem és cukor mennyiségét kicsit csökkentettem..

Hozzávalók:

8 tojás

15 dkg cukor

5 evőkanál házi vaníliás cukor

13,5 dkg liszt

15 dkg vaj

1 liter tej

A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat először a cukrokkal kevertem habosra, majd csomómentesre kevertem a többi hozzávalóval. Ezután óvatosan beleforgattam a habbá felvert tojásfehérjét. Nem lett teljesen egynemű, a hab vékony réteget képzett a tetején, ebből már sejtettem, hogy lesz szépen megsült teteje a sütimnek, de azt máig sem értem, hogy a legalsó és a középső réteg hogyan és mitől válik láthatóan és érezhetően ketté. Na mindegy. Tesztelés alatt van az új kerámia bevonatú sütőtepsim, így nem vajaztam ki, csak beleöntöttem a masszát és hideg (!) sütőbe tettem. Nem variáltam a hőfokkal, az arany középutat választva 150 °C-ra tettem és 1 óra 10 percig sütöttem, 1 óra után még túl remegősnek találtam, hát kapott még 10 percet.

Tényleg nagyon egyszerű süti, finom lett, köszönöm a receptet!

Második anyukámnak mesélve pénteken elvileg megkapom a "lusta asszony süti" receptet, ami állítólag szintén csak beöntögetve a tepsibe kerek egésszé áll össze.. na, ezek után azt is simán bevállalom! :)

Gyógyfüves tábor - utolsó nap - címkézés.. és a ráadás :)

Sokat gondolkodtam, mi legyen a boszorkánytábor beszámoló vége, aztán úgy döntöttem, hogy a képek mellé egy jópofa történettel zárok.. lehetne az alcím akár az is, hogy "gyerekszáj"..

Szóval.. barátnőm kislánya 8 éves.. anyukája kifejezetten ügyel otthon az egészségre.. igyekszik gyógyszermentesen, vegyszermentesen, tényleg nagyon egészségesen etetni, itatni, "vitaminozni" a családot.. az utolsó közös reggeli megbeszélésen, amikor összefoglaltuk a héten tanultakat, a táborvezető kérdésére, hogy mit is csinálunk ha köhögünk és fáj a torkunk simán rávágta, hogy "beveszünk egy aszpirint"! :) hát ennyire egyszerű! :)

Azt gondolom - és remélem nem vagyok ezzel egyedül -, hogy túl sok a gyógyszer reklám a tévében.. konkrétan minden második.. ugye nem csak engem zavar?

Jöjjenek az utolsó nap képei..

..a telepakolt kosár..

készülnek az egyedi címkék:

profi munka a végtelenül türelmes és maximalista Kisbarátnőmtől:

(mostantól csak vele címkéztetek.. :)

És végül jöjjenek a "ráadás" képei, ami nem volt más, mint a házi készítésű, parázson sült erdélyi kürtöskalács, aminek elkészítésében természetesen megint ki-ki vállalta a saját részét..

..az összekeverésben..

..a dagasztásban..

..a megformázásban..

..és a sütésben..

Nagyon szeretem a kürtöskalácsot, és megmondom őszintén és minden elfogultság nélkül, ez volt életem legfinomabbja!

Ezúton és mégegyszer is köszönöm a táborvezetőnek Ágotának az Áspis Kerekes Manufaktúrából és Emesének aki a tetthelyet (ellátást és ami hiányzik a felsorolásból) biztosította a Tulipánház kertjében. Jövőre ugyanitt! Esetleg egy felnőtt boszorkánytáborban - amiről beszéltünk -, ha lesz rá kapacitás.. mindenképpen jelentek!

Gyógyfüves tábor - negyedik nap - testápolás

Nnna, összeszedem magam és végre befejezem a boszorkánytábor dokumentációt.. szerencsére még élénken él bennem az az egy hét.. és persze a fényképek is segítenek..

A testápolós nap az egyik kedvencem volt, ha választani kellett volna, nehezen ugyan, de ezt a napot jelöltem volna a legjobbnak.. azt is megmondom miért: mert méhviasszal még sosem volt dolgom, mert estére giga-puha lett a papírtól állandóan kiszáradt kezem.. mert a körömvirágnak gyönyörű narancsszíne van.. a tisztított shea vaj pedig nagyonhófehér.. és mert ekkor jöttem rá igazából, hogy van élet a bolti (vegy)szereken túl..

Ezen a napon készítettünk:

• körömvirágkrémet, ami mindenféle gyulladást, sebet gyógyít (pl ezzel fogom kenegetni a következő "rajzomat")
• testvajat, vagyis testápolót ami viszont nem folyékony állagú, hanem megfogható mint egy szappan 
• dezodort, amiben nincs semmilyen alumínium származék, vagyis nem okoz viszketést és nem lesz sárga tőle a ruha a hónalj részeken
• levendulás gyertyát, amit ha majd a sötét hideg télen meggyújtok eszembe fog jutni a meleg nyár, a napsütés és a dinnyeszezon..

És akkor jöjjön a nap képekben is, hogy lássátok is miről beszéltem :)

Készül a testvaj a méhviaszból, shea vajból.. 

ami bármilyen szilikonformába kiönthető..

ez nem szilikonforma, hanem egy jó játék is :)

A körömvirágkrém is hasonlóképpen készül..

amibe az első nap beáztatott körömvirágokat is felhasználtuk..

Az elkészült testvajak csomagolás a előtt:

Kisbarátnőm és Ágota (a táborvezető) a két körömvirágkrémcsomagoló :)

Az elkészült dezodorok:

Én meg türelmesen várom, hogy az első réteg gyertyaviasz megkössön..

Uzsonna.. a dinnye héját természetesen befőztük :)

Póréhagyma csíra

Én biztos elfogult vagyok, mert én nevelgettem, de annyira nagyon tetszik a fekete magokból kizöldellő csíra.. ez a legjobb színösszeállítás az eddigi csírák között.. úgy tűnik ez a hagymafélék jellemzője..

A póréhagyma csíra jótékony hatásai (egyenesen a zacskóról): természetes antibiotikum. Tisztítja a véráramot, májat. Egyesíti a hagyma és a fokhagyma élettani hatásait. Emésztőszervekre jótékony hatású. Gyulladáscsökkentő, immunerősítő, antioxidáns és fiatalító hatású. Természetes vitamin-, ásványi anyag-, fehérje- és enzimforrás. Friss, vegyszermentes táplálék, ami salaktalanítja a szervezetet. Azonnali energiaforrás. Kalóriaszegény, nem hizlal.

Hozzávalók:

1 csomag csíráztatni való mag

tisztított víz

10 nap

A csíráztatni való magokat 12 órára tisztított vízbe áztattam, majd szépen elegyengettem a csíráztató edényben. Napi 2-3 alkalommal (ahogy sikerült, vagy ahogy itthon voltam) tisztított vízzel átöblítettem.. holnap reggel pedig belakmározunk belőle az irodában a hugival, aztán jöhetnek az ügyfelek.. :)

"Élő" aszalt paradicsom

Idén olaj nélkül, keményre aszalva készítettem a paradicsomot, hogy majd kenyérbe, sós süteményekbe lehessen belesütni. Az aszalógépet 42°C-ra állítottam, ezen a hőfokon (vagyis 43°C alatt) nem pusztulnak el a benne lévő enzimek, így az étel "élő" marad.. tudományos magyarázatot keressetek a neten, olvasmányaim és a saját értelmezésem alapján az a lényeg, hogy az élelmiszerekben alapvetően benne vannak azok az enzimek, amelyek azok lebontásában segítenek. Ezenkívül a táplálékenzimek szerepet játszanak a sejtek megújításában, illetve a betegségek legyőzésében is. A hőkezelés, tartósítás során amennyiben 43°C fölé melegíted az alapanyagot/ételt, akkor ezek a hasznos táplálékenzimek elpusztulnak, így pontosan a jótékony hatásukat nem fogják kifejteni. Nyilván ezt elég nehéz betartani, de sokan vannak, akik minden ételt így készítenek, ez a nyers táplálkozás.

Ha már aszalok és érintőlegesen olvastam a nyers táplálkozás jótékony hatásairól, és legfőképpen mert véletlenül olyan aszalógépet sikerült vennem, aminél szabályozható a hőfok, hát úgy gondoltam abból baj nem lehet, ha a betartom a hőfokot és így is teszek az egészségünkért.

Recept: a barátnőm apukájától kapott (szeretve nevelgetett) házi paradicsomot szeletekre vágtam, kevés sóval beszórtam és 42°C-on kb 30 órát aszaltam az aszalógépben! :)

Kukorica relish

Nagymamám nekem adta az ősrégi kanadai szakácskönyvét (ők 1950-ben jöttek haza és akkor ő már javában használta, vagyis alsó hangon is 60 év fölötti könyvről beszélünk, az értéke - legalábbis számomra - felbecsülhetetlen). Először nagyon megörültem.. aztán rájöttem, hogy nem tudok elég jól angolul.. főleg nem a mértékegységeket, amihez egyébként egy külön kis szótárat is kaptam tőle az átváltások és arányok miatt. Mennyivel egyszerűbb volt, amikor lefordítva, magyarosítva kis papíron megkaptam a receptet és nem kellett azon gondolkoznom, hogy vajon biztosan jók-e a felírt arányok. Legközelebb, amikor találkozom a mamával tuti megkérdezem tőle, hogy amikor 1 liter ecethez 2 csésze barnacukrot írnak, az biztosan rendben van-e, illetve milyen ecetet használnak a tengeren túl, aminek literjéhez elég 2 csésze cukor..
Így történt, hogy kóstolgatnom kellett (általában önszántamból kóstolgatok és csak finomítom az ízeket ha úgy érzem.. most erősen kellett koncentrálnom..) na meg persze találgatni az arányokat, hogy mennyi is lehet, amikor azt írta a recept, hogy "1 kis káposzta". A barnacukor miatt lett ilyen "szép" barna színe, viszont az íze így teljesen más, mint sima kristálycukorral.. döntenem kellett, az íz a fontosabb, vagy a kinézet.. most az íz győzött.. Grammra és csészére pontosan is dokumentálom az arányokat, ha már ennyit küzdöttem, hát lehessen reprodukálni az újabb relish különlegességet.

Hozzávalók:

7 cső kukorica (980 g - 6,5 csésze)

2 db vöröshagyma (180 g - 1 csésze)

1 piros paprika (115 g - 3/4 csésze)

1 zöld paprika (115 g - 3/4 csésze)

1/2 kisebb káposzta (315 g - 3 csésze)

1/2 zeller (130 g - 1 csésze)

0,5 liter 10%-os ecet

0,5 liter víz

2 csésze barnacukor

1 csésze kristálycukor

2 evőkanál só

3 evőkanál mustár

A kukoricát főzés nélkül leszemeztem. Ez nem volt egy egyszerű mutatvány, először megpróbáltam késsel körbevágni a csöveket, de nem volt az igazi. Végül levágtam (mármint Té, mert én gyenge vagyok) a cső két végét és soronként "lefejtettem" a csőről a kukoricaszemeket. A végeredmény szép, sérülésmentes szemek és egy szép nagy vízhólyag a mutatóujjam hajlatában.. a legjobb helyen.. de mindent a relish-ért! :) Ezután szép sorban a többi zöldséget is apróra vágtam és összekevertem.
Nagy fazékban összeforraltam az ecetet, vizet és a fűszereket, beleöntöttem a zöldségeket és 30 percig főztem, amíg a kukorica már nem volt kemény, de még roppanós maradt.  Még forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, száraz dunsztban kihűtöttem. A lé kicsit több lett a kelleténél, mert nem teljesen az eredeti recept szerint készült, valószínűleg elég lett volna a fele is.. az első próbálkozásnál mindig tanul az ember.

Uborka relish

Ezt az uborka relish receptet már azóta nézegetem, mióta az első relisheimet elkészítettem. Akkor még annyira zöldfülű voltam, hogy azt sem tudtam honnan szerezzek zellermagot. Közben rájöttem, hogy az elérhetetlennek tűnő alapanyagok sokszor nem is annyira elérhetetlenek, és hogy a mustármag nemcsak baromi jól mutat a savanyúságos üvegben, hanem nagyon finom is..

A receptet nem írom le újra, csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy amikor megkóstoltam a levet, én még kicsit savanyúnak éreztem és egy fél bögre cukrot tettem még hozzá. Sajnálom, hogy az eredeti receptnél nincs fénykép a végeredményről, így csak remélni tudom, hogy a kinézete is olyan szép, mint amilyen finom az íze.. :)