Kukorica relish

Nagymamám nekem adta az ősrégi kanadai szakácskönyvét (ők 1950-ben jöttek haza és akkor ő már javában használta, vagyis alsó hangon is 60 év fölötti könyvről beszélünk, az értéke - legalábbis számomra - felbecsülhetetlen). Először nagyon megörültem.. aztán rájöttem, hogy nem tudok elég jól angolul.. főleg nem a mértékegységeket, amihez egyébként egy külön kis szótárat is kaptam tőle az átváltások és arányok miatt. Mennyivel egyszerűbb volt, amikor lefordítva, magyarosítva kis papíron megkaptam a receptet és nem kellett azon gondolkoznom, hogy vajon biztosan jók-e a felírt arányok. Legközelebb, amikor találkozom a mamával tuti megkérdezem tőle, hogy amikor 1 liter ecethez 2 csésze barnacukrot írnak, az biztosan rendben van-e, illetve milyen ecetet használnak a tengeren túl, aminek literjéhez elég 2 csésze cukor..
Így történt, hogy kóstolgatnom kellett (általában önszántamból kóstolgatok és csak finomítom az ízeket ha úgy érzem.. most erősen kellett koncentrálnom..) na meg persze találgatni az arányokat, hogy mennyi is lehet, amikor azt írta a recept, hogy "1 kis káposzta". A barnacukor miatt lett ilyen "szép" barna színe, viszont az íze így teljesen más, mint sima kristálycukorral.. döntenem kellett, az íz a fontosabb, vagy a kinézet.. most az íz győzött.. Grammra és csészére pontosan is dokumentálom az arányokat, ha már ennyit küzdöttem, hát lehessen reprodukálni az újabb relish különlegességet.

Hozzávalók:

7 cső kukorica (980 g - 6,5 csésze)

2 db vöröshagyma (180 g - 1 csésze)

1 piros paprika (115 g - 3/4 csésze)

1 zöld paprika (115 g - 3/4 csésze)

1/2 kisebb káposzta (315 g - 3 csésze)

1/2 zeller (130 g - 1 csésze)

0,5 liter 10%-os ecet

0,5 liter víz

2 csésze barnacukor

1 csésze kristálycukor

2 evőkanál só

3 evőkanál mustár

A kukoricát főzés nélkül leszemeztem. Ez nem volt egy egyszerű mutatvány, először megpróbáltam késsel körbevágni a csöveket, de nem volt az igazi. Végül levágtam (mármint Té, mert én gyenge vagyok) a cső két végét és soronként "lefejtettem" a csőről a kukoricaszemeket. A végeredmény szép, sérülésmentes szemek és egy szép nagy vízhólyag a mutatóujjam hajlatában.. a legjobb helyen.. de mindent a relish-ért! :) Ezután szép sorban a többi zöldséget is apróra vágtam és összekevertem.
Nagy fazékban összeforraltam az ecetet, vizet és a fűszereket, beleöntöttem a zöldségeket és 30 percig főztem, amíg a kukorica már nem volt kemény, de még roppanós maradt.  Még forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, száraz dunsztban kihűtöttem. A lé kicsit több lett a kelleténél, mert nem teljesen az eredeti recept szerint készült, valószínűleg elég lett volna a fele is.. az első próbálkozásnál mindig tanul az ember.