Rozmaringos kacsacsomb

Legtöbbször ezek a fűszereket használom a kacsához, annyira ízlik hozzá a rozmaring, hogy inkább nem kísérletezek.. Természetesen a friss fűszernövény a legjobb hozzá, de mivel még van valamennyi a Bosznia-Hercegovinából hozott szárított növényből, legtöbbször azt használom, mert nagyon erőteljes íze van, hiába, nem a bolti cserépből, hanem egy igazi mediterrán kertből való.. :) először próbáltam kicsit alacsonyabb hőfokon párolni a húst és azért is írom le a receptet, mert sose lett még ilyen finom puha. Persze ha kacsáról van szó, nem tudok mást tenni csak rajongani.. :)

Hozzávalók:

kacsacomb

frissen őrölt só és bors

rozmaring

A kacsacombokat beirdalom és fűszerezem, majd kb 1 órára a hűtőbe teszem, hogy a fűszerek jól átjárják. Sütés előtt forró serpenyőben kérget pirítok a húsokra, majd 175°C-ra előmelegített sütőben a serpenyőben kisült zsírban, alufóliával lefedve 1 óra 20 percet sütöm. Ezután fedő nélkül, sűrűn forgatva és a zsírjával locsolgatva még kb 20-25 perc alatt pirosra sütöm. Krumplipürével és párolt káposztával az igazi.

Játék - ismerjük meg egymást újra..

Ágitól kaptam egy "testhezálló" feladatot, egy régi/új bloggerjáték kapcsán áruljak el magamról 7 dolgot. Bevallom ez elég nehéz feladat, mert - mivel még mindig nem tudok fényképezni - próbálom őrizni az inkognitómat.. :)

Egy kicsit a játékról, mielőtt belefogok: a játék - amit eredetileg Szera indított el - lényege, hogy elárulok magamról 7 dolgot (amit eddig nem tudtatok, hihi), majd erre buzdítok 7 másik bloggert, akikre kíváncsi vagyok. Persze nem csak 7 emberre vagyok kíváncsi! :)
Mire elért hozzám a játék, már elolvastam jópár 7 dolgot az általam olvasott bloggerekről és egyrészt nagyon jól szórakoztam, másrészt azért is érdekes ez számomra, mert így ismeretlenül a bejegyzések alapján gyakran elképzelem, hogy az adott blogger milyen ember is valójában.
Ezért is szeretem jobban a kicsit személyesebb blogokat, ahol a recept mellett leírt apró történet adja sokszor az ihletet, hogy elkészítsem az adott receptet. Néha egy-egy történet kapcsán úgy érezheti az ember, mintha ezer éve ismerné a másikat.. vagy éppen akkor, ott állna mellette a konyhában..
Sokszor, ha nincs mellé sztorim (vagy az éhség győz a fotó felett), nem is írom meg a receptet, én úgy szoktam mondani akkor van recept, ha "ihletet kaptam". És persze akkor, amikor valami nagyon jól sikerült és nem akarom elfelejteni.. nem azért írok blogot, hogy minél többen olvassák, hanem mert jólesik.. persze azért nagyon jó minden visszajelzés.. ez akár lehetett volna az egyik dolog is, amit elárulok magamról.. :)

Na jó, nem kerülöm tovább azt a forró kását, elkezdem:
1) Optimista ember vagyok, minden rosszban próbálom azt nézni, mi a tanulság belőle. Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem keseredek el dolgokon, de így talán egy kicsivel könnyebb.. nekem..
2) Nehezen viselem az emberek panaszkodását, mert azt gondolom, hogy minden csak hozzáállás kérdése. A nagymamám úgy szokta mondani "olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen".. én is ezt vallom, hát félre a panasszal, dühöngjük ki magunkat, aztán irány előre!
3) Hiszek abban, hogy azt kapod, amit te is adsz és ez sosem anyagi kérdés, ha alapvetően kedves vagyok és segítőkész, akkor néhány kivétellel ugyanezt fogom visszakapni, de talán nem is az a lényeg, hanem hogy én ettől jól érezzem magamat. Egy együttérző jó szó, a másik meghallgatása nem kerül semmibe. Persze ez néha fárasztó, de hát ez van..
4) Ide tartozik még, de külön pontba írom a mottót, amit majd' 10 évvel ezelőtt egy őrült nyáron sátorban őrültködés közben fogalmaztunk meg és amit igyekszem a mai napig be is tartani: minden nap kell egy jócselekedet és minden nap kell valamit tanulni. Ez akkor tudatosul benned, ha ki is mondod: ma ezt tanultam.. ez a mai jócselekedetem..
5) Szeretem a hegyeket és az extrém sportokat, nem félek drótkötélen átcsúszni egy szakadék fölött, vagy sportcipőben megmászni egy hegyet biztosíték nélkül (persze azóta már vettem egy jó túrabakancsot..)
6) Igyekszem környezet tudatosan élni, egyre több természetes dolgot beiktatni a háztartásba, nem szedek gyógyszereket és amikor csak lehet termelői illetve magyar termékeket veszek. Alapanyagok, gyógyteák, magok, lisztek, olajok és a többi terén megrögzött gyűjtögető vagyok. A város három különböző pontján is "bérmélyhűtőt" tartok, mert minden a konyhámba kerülő hús háztájról, ismerősöktől érkezik, vagyis amikor érkezik, beraktározok. Minden van: csirke, malac, nyúl, pulyka, hal és természetesen a nagy kedvenc, a kacsa.
7) Végül, a mostani életem központi kérdése/feladata, hogy végre kevésbé pörögjek, kerüljem a stresszt, hiszen kisbabát várok, akit majd szeretnék a fentiek szellemében felnevelni, de nincsenek kétségeim.. majd meglátjuk hogy sikerül, csak annyit ígérhetek, hogy igyekezni fogok! :)

+1 mert nagyon belejöttem) Iszonyatosan makacs vagyok.. amit egyszer a fejembe veszek.. a párom ugyanez.. majd csak valahogy megküzdünk a gyerekkel.. :)

És akkor jöjjenek azok (névsorban), akikről még nem olvastam, de szeretnék:
Andi -http://tunderrozsa.blog.hu/
Bia - http://otthonisutes-fozes.blogspot.hu/
Borsó - http://recipesbyborso.blogspot.hu/
Deni - http://ugyes-kezek.blogspot.hu/
Györgyi - http://csokoladekreativan.blogspot.hu/
Kati - http://makacskakonyhaja.blogspot.hu/
Lujza - http://timikekonyhaja.blogspot.hu/

Mire szépen megírtam ezt a bejegyzést, hatszázszor végigolvastam, hogy vállalható-e, még egy felkérés érkezett Borsótól, nahát-nahát.. köszönöm szépen! :)